Bibliamagyarázatok

JEROBOÁM ÉS ROBOÁM

( A KETTÉSZAKADT ORSZÁG KÉT OSTOBA KIRÁLYA )

Jeroboám, Roboám- hasonló hangzású nevek, hasonló életút, de mégis különböző

döntéseket hoznak, és ez különbözetei meg életútjukat.

Salamon halála után, az Úr ítéletének megfelelően, az ország két részre szakad, utódai

Roboám (Salamon fia) és Jeroboám .

Roboám a legbölcsebb király ostoba fia. Nevének jelentése- a nép megszabadítója,

a nép kiterjed és szabad- profetikus, a lehetőséget rejti magában, melyet királyként

megvalósíthatott volna. A Szíchemben egybegyűlt nép kész királlyá választani, de terheik

könnyítését kérik, melyet apja Salamon mért rájuk. Az öregek tanácsa helyett az ifjak

tanácsára hallgatva kegyetlen választ ad a népnek:"Apám súlyossá tette igátokat,de én

még súlyosabbá teszem igátokat, atyám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak

verni benneteket."(I.Kir.12:14) A nép ellene fordul, és Roboámnak Jeruzsálembe kell

menekülnie, ekkor szakad ketté az ország. Roboám Juda és Benjámin törzsének lesz a királya.

Uralkodásának első három évében az Úrral járt ő is és a nép is, a papok és leviták mind

Jeruzsálembe jöttek, „így erősítették Júda királyságát s erősítették Roboámot, Salamon fiát."

„Amikor aztán megerősödött és megszilárdult Roboám királysága, elhagyta az Úr törvényét

ő és vele egész Izrael."(2Krón.12:1) A bálványimádás bűnébe esnek, magukra vonva

Isten haragját.A büntetés nem marad el, az Úr ítéletet mond a királyra és népére:"Mivel ti

elhagytatok engem, azért én Sesák kezére adlak titeket („Krón:12:5), Sesák egyiptomi király

megtámadja az országot. Az ország vezetői és a király megdöbbentek, felismerték, hogy:

" Igazságos az Úr!" , és megalázkodtak. Isten enyhít a büntetésen, „mivel megalázkodtak,

elfordult tőlük az Úr haragja és nem kellett teljesen elpusztulniuk, mert Júdában is akadtak

jócselekedetek." Roboám helyes döntést hoz, megbánja bűnét, ennek következtében „ismét

megerősödött és tovább uralkodott Jeruzsálemben." (2Krón.12:13).

Az ország másik 10 törzsének királya Jeroboám. Az Úr nagyszerű ígéretekkel

indítja el pályáján: „Téged emellek fel tehát, hogy uralkodj mindenen, amit lelked kíván s

király légy Izraelen. Ha te majd hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, s útjaimon jársz,

s azt teszed, ami igaz énelőttem, s megtartod törvényeimet és parancsaimat...veled leszek, s

maradandó házat építek neked ... és neked adom Izraelt."(1Kir.11:37-38). Miután a nép

Jeruzsálembe üldözi Roboámot, az északi tíz törzs királyává választják. A nagyszerű ígéretek

ellenére, Jeroboám attól félt, hogy „még majd visszaszáll a királyság Dávid házára, ha a nép

feljár, hogy az Úr házában, Jeruzsálemben álozzon, így urához, Roboámhoz, Juda királyához

fordul e nép szíve, s engem megölnek..."(1Kir.12:26) Nem az Úrban nyerte el oltalmát,és az

emberektől való félelem tőrbe ejti Jeroboám szívét. Istenbe vetett hit volt a legerősebb kötelék

az északi és déli törzsek között. Jeroboám ezt a köteléket akarja megszüntetni azáltal, hogy

két új vallási központot létesít Bételben és Dánban, ahol aranyborjakat állít fel,

bálványimádásba vezetve a népet. „Majd magaslati templomokat építtetett, s papokat szerzett

a köznépből."(1.Kir.12:31), új naptári rendet vezet be. Itt is megfigyelhetjük, hogy a kísértő

mindig az Úr munkáját próbálja utánozni, de ez csak egy gyenge és csalóka hamisítvány

marad. A prófétai figyelmeztetés ebben a történetben sem marad el, azonban Jeroboám ostoba

módon nem hallgat az Úr intésére, ezért az ítélet és büntetés nem marad el: „gonoszabbul

cselekedtél, mint mindazok, akik előtted voltak, s más, öntött isteneket csináltattál

magadnak,hogy haragra ingereljen, engem pedig a hátad mögé vetettél: azért íme, én

nyomorúságot hozok Jeroboám házára, s kiirtom Jeroboám minden férfiát, a bezártat is, az

utolsót is Izraelben és úgy elsöpröm Jeroboám utódait, mint ahogyan a trágyát szokták

elsöpörni egészen tisztára." (1.Kir.14:9-10). Az ítélet rettenetes, beteljesedése Jeroboám

beteg gyerekének halálával kezdődik. A bűn tönkretesz!!! Ha nem térünk meg belőle, halálba

visz!!!De Isten mindig figyelmeztet, legyünk okosak és hallgassunk a figyelmeztetésre:"Aki

szereti a feddést, szereti az okulást, aki pedig fázik az intéstől, az balga."(Péld.12:1)

Hasonlóak vagyunk és mégis különbözőek. Mi különböztet meg minket, embereket

egymástól?? Ugyanazokat a hegyeket járjuk, csak a miénk tűnik a legmagasabbnak,

ugyanazok a problémáink, csak az enyém a legnagyobb. Ugyanúgy elbukunk mindannyian,

csak annyiban különbözünk egymástól, hogy van, aki bölcs és szereti a feddést, hallgat Isten

figyelmeztetésére, van, aki balga, és „fázik az intéstől". Bármennyire gyerekesen is hangzik,

ez különbözteti meg két ember életútját, az egyik az ÉLETRE megy, a másik pedig a

HALÁLRA.

Imreh Orsolya