Bibliamagyarázatok

Illés pogácsája

-Petrovics Attila-

I.Kir 19:4-10 Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál! És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj fel, egyél. És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék. És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van. És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig. És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés? Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.

Láthatunk ebben az igében egy érdekes dolgot: Illést kétszer kellett „megetetni", hogy elinduljon tovább az útján. Egy angyali érintés nem volt elég, nekünk persze milyen jó lenne az-az egy is.

Még egyszer meg kellett érintenie, viszont ezután már erő feletti teljesítményre volt képes, 40 napon át ment. Az első adag után még visszazuhant elesett, lenyomott, elkeseredett, depressziós állapotába. / És evék és ivék, és ismét lefeküvék./

Nem egy délutáni ebéd utáni jóllakottsági érzés után aludt el, előtte is mondta hadd haljon meg. Milyen nehéz lehetett neki, hogy egy igazi angyali érintés, mennyei eledel és ital sem tudta kimozdítani őt a helyéről. Az elkeseredettség továbbra is fogva tartotta.

Ne felejtsük el, Illés hozzánk hasonló természetű ember volt, tehát könnyen tudunk vele azonosulni. De ha azt gondolod, hogy nagyobb volt akkor legalább vigasztalhat a tudat, hogy vele is megtörténhet ilyesmi. Őt pedig később tüzes szekér ragadta el a földről. Akkor nekünk is van esélyünk egy ilyen mennyei, tüzes járatra felülni!

Jak 5:17 Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig.

A második adag után már elindult, de az útja még mindig egy barlangba vezetett. Egy sötét helyre. Még mindig látszódik rajta a kiábrándultság a szolgálatból, az elkeseredettség a népe miatt. Még mindig egyedül érezte magát, szinte ki sem akart jönni a barlangjából.

Továbbra is megmaradt a halálfélelme.(és engem is halálra keresnek.)

Micsoda támadás! Két ilyen dózis után is visszakerült ugyanabba az állapotba.

De valami mégis kimozdította: Isten szelíd hangja után már erőre kapott. Mert nem a hegyeket megszaggató, a földet megrengető erős szélben, nem a nagy tűzben volt Isten, hanem az ő szelíd és halk hangjában.

1Kir 19:11-12 És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.

Miért pont pogácsa? Talán mert ez apránként adagolható. Sok kicsi darabból álló finomság.

Isten is apránként erősít minket az igén keresztül. Onnan merítünk erőt, nem tudjuk az egészet egyszerre bekapni.

Ne bántson minket, ha nem sikerül elsőre, sőt másodikra sem! Illésnek sem sikerült. Ezért jó arra gondolni, hogy hozzánk hasonló volt. Sokszor vádol embereket, mikor nem tudnak egy harcból győztesen kikerülni. De aztán egyszer csak, jön Isten a halk, szinte alig hallható, szelíd vigasztaló hangjával és nevünkön szólít, mit csinálsz itt?

Milyen jó is ezt a vigasztaló hangot meghallani, pedig mennyire tele is vagyunk a saját bajunk hangjával. Mégis akármilyen halk is az a hang, eltalálja a szívünket és azonnal kihoz a barlangból. Tovább tudsz menni az utadon, ahová Ő küldd téged.

Mindig nagy jelekre vágyunk, földet rengető, hegyeket megmozdító jelekre, de Isten a hatalmas erejű, a teremtő, a mindenható egyszer csak szelíden megszólít minket és elmúlik minden aggodalom, kétség, félelem. Kivezet a fényre, mert a barlang ajtajában elég erős fény van. Hozzá kell szoknia a szemnek. De új dolgokat enged meglátni.

1Kir 19:13. És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés?

Még meg is hallgatta Illés baját, de nem arra reagált, hanem egy újabb megbízatással terelte el a figyelmét. Ezen megbízatás fontosságában megérthetjük miért is volt ekkora nyomás alatt Illés. Elizeust kellett megkeresnie és felkennie prófétának a maga helyére.

1Kir 19:14-16 És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában; És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.

Így jutottunk el a pogácsától Elizeusig. Ezek után már nem csodálkozunk azon, hogy az életünkben vannak nehéz időszakok. Biztos fontos dolog előtt állunk, egy új dolog kezdődhet az életünkben, de Ő nem hagy a barlangodban, megszólít, kihív a fényre és megkapod új célodat. Sokszor azért van az ember maga alatt, mert nem látja élete értelmét, nincsenek új kitűzött céljai.

Nem vagy egyedül, sokan vannak veled, Illés is azt hitte már csak egyedül van (a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam), de igazából még sokan voltak.

Isten nem hagy magunkra, akármennyire is azt gondoljuk, hogy egyedül vagyunk. Angyalt is küldhet, amelyet talán kétszer is meg kell tennie. Türelmet tanúsít irányunkba. Ellát apró részekben adagolható eledellel és a kellő pillanatban szelíden nevünkön szólít és megmutatja a helyes utat, a következő célt. Ezt kell magunk elé kitűzni és újra meglátjuk életünk igazi értelmét, Krisztust.

Hasonló az eset ahhoz, mikor Jézus Lázárt kihívta a barlangjából, ahova már eltemették.

Ján 11: 43.-44 És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki! És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.

Nem azt mondta neki, hogy támadj fel, gyógyulj meg, kelj fel ágyadból, hanem csak annyit: Lázár jöjj ki. Olyan ez a mondat mintha csak egy hibernált embernek mondta volna, aki élt, és csak felébreszteni kellett.

Mint az a számítógép, amelyben szintén van hibernálás üzemmód. Semmi adat nem vész el, mindent megjegyez, csak vissza kell kapcsolnod és újra úgy működik mint azelőtt.

Ilyenek vagyunk sokan, tisztában vagyunk kiválasztottságunkkal, elhívásunkkal, Krisztussal, semmit nem felejtettünk el abból, amit tanultunk az igéből. Tisztában vagyunk annak erejével.

Csak kell egy szelíd hang, ami visszakapcsol, ami azt mondja nekünk: XY jöjj ki, XY mit csinálsz itt? Gyere ki a barlang ajtajába és nézz rám. Látod, én vagyok ama „fényes".

Jel 22,16 Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.

Ezt a fényt ezután már te is hordozni fogod, más is meglátja majd rajtad. El sem titkolhatod. Új erőre kapsz. Szinte kicserélődsz, új emberré leszel, nem te élsz többé, hanem benned Krisztus, ahogy a következő két ige mutatja is.

Gal 2,20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

Mt 5,14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.

Isten sok ilyen emberét fel fogja ébreszteni hibernált vagy szolgálatában megfáradt, elkeseredett állapotából, új feladatokkal fogja megbízni, és kiküldi őket egy győztes harcba.

Nagy szükség van ma az ilyen emberekre, mert nagyobb erővel térnek vissza a szolgálatukba.

1Krón 5:20. És győzedelmesek levének azokon, és kezekbe adatának a Hágárénusok és mindazok, a kik ezekkel valának; mert az Istenhez kiáltának harcz közben, és ő meghallgatá őket, mert ő benne bíztak.

Lehet, hogy jelen helyzetben nem így látod, de Isten megfelelő időben jön és hív. Nem lesz nehéz engedni neki. Már most is, amiben vagy az a képzés része. Nem a félelemé, nem az aggodalomé és nem az elkeseredettségé.

Illésnek is kemény volt az edzés, de megérte, meg lett a gyümölcse. Többek között lett utána egy Elizeus, Illés kenetének kétszeres mértékével. Ezt akkor Illés a barlangjában még nem is sejtette. A sötétben sötéten látunk mindent! A világosban világosan.

2Kir 2:9-11 És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam. És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg. És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.

Még ha egy halott is tudott engedni a kihívó szónak, mi ne tudnánk engedni neki? Nem vagyunk „jobban meghalva" mint Lázár. Készülj fel a kétszeres kenetre, ne lepődj meg rajta, ne érjen váratlanul. Lassan de biztosan adagolja neked a pogácsáját ...Illés pogácsáját.