Bibliamagyarázatok

PRÓFÉTIKUS KÖZBENJÁRÁS -NYÍLJON MEG A MENNY!

/ Petrovics Mariann /

JÁKÓB SZTORIJA: 1.Móz.32/25-31.

ERŐSZAK-AVAGY ERŐRE SZAKOSODNI!

Jákób pedig ott maradt egyedül .Ekkor valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben. Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem .Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izrael, mert küzdöttél Istennel, és emberekkel, és győztél. Jákób ezt kérdezte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt. Jákób Penuelnek nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.

Jákób egyedül volt. Ő és a halálfélelem, mint sötétség ereszkedett a lelkére, miközben kínzón mardosta lelkét a kétség.

Isten nem hagyta magára. Már anyja méhétől fogva kiválasztotta, örökölte az áldást Ábrahám révén. Isten megjelent számára fizikálisan is érezhető módon. A testében érezte az izmai megfeszülését. A szellemi világ találkozása az anyagi világgal Jákób esetében létrejött. Sőt, menjünk közelebb, vizsgáljuk meg, az ő testében és szellemi testében egyaránt érzékelhető tusakodás volt a harc színtere.

Érdekes történet, de valós. Új név, új kezdet kezdődött el az életében. Miért? Mert találkozott Istennel. Érezte, átélte valóságosan, sőt, hogy emlékezzen rá, és soha ne kételkedjen, megsérült a csípőjének forgócsontja. Fura, nem? Isten bántotta? Nem erről van szó.

A háborús veteránok büszkén mutogatják sérüléseiket, melyek által bizonyíthatóan ott harcoltak a fronton. Még a gengszterek is büszkék egy-egy késelés nyomaira, mely bizonyítja mekkora arcok is ők valójában.

Jákób esetében a sérülése természetfölötti dolog volt. Hogyan sérülhet meg valaki fizikálisan, ha szellemi lénnyel harcol a szellemi világban? Ez valóban érdekes kérdés, köszönöm, hogy megkérdeztétek. Isten szellem, az angyalok szellemi harcosok. Jákób szellemi harcban volt, de a szellemi világ visszatükröződik a fizikai világra. Például, ha egy országban sokan foglalkoznak okkult erőkkel, a fizikai világban sok nyomor látható, betegségek, szegénység, stb. A szellemi sötétség kitükröződik a fizikai világra láthatóan.

Ezt a történetet sokszor úgy emlegetjük, Jákób mennyire erőszakos volt! És valóban az volt.

De Isten szereti ezt. Ha őérte pedálozunk, ő ezt nagyra értékeli. Jákób mindig is sokra becsülte Isten áldásait. Meg is szerezte. Gondolkozzunk. Ha Isten nem akarta volna, nem adja oda. De akarta. Akarja, hogy küzdjünk, hogy harcoljunk, hogy ne adjuk fel!

Akarta, hogy Jákób meglássa, megismerje őt. Ezek titkok. Nagy dolog, hogy tudhatunk róla. Ezek a történések bensőségesek Isten és ember között. Becsüljük annyira az Urat, hogy bármire képesek legyünk őérte! Jákób ezzel az Isteni találkozással megalapozta a saját jövőjét, sőt fiai jövőjét, sőt fiainak a fiai jövőjét is. Nép származott őtőle, s a csatában megragadott áldás tovább öröklődött Jákób leszármazottaira.

Sokszor gyűjtögetünk örökséget fiainknak, tanítjuk őket, patronáljuk. De a legmagasabb szintű protekció az, ha Isten örökségét hagyjuk rájuk, az Úr áldását, melyben minden benne foglaltatik. A tökéletes élet, a tökéletes kezdete az életnek és minden jónak.

Jákób tisztelte Istent, szavaiból is kitűnik, csodálkozott, hogy életben maradt. Ez mérhetetlen Istentiszteletre utal. Bárcsak mi is tisztában volnánk azzal, kicsoda Ő!

ESZTER KIRÁLYNŐ KÖZBENJÁRT A NÉPÉÉRT: Eszter könyve 4/16: Menj el, és gyűjts egybe minden zsidót, aki Susánban találtatik, és böjtöljetek érettem, és ne egyetek, és ne igyatok három napig, se éjjel, se nappal, én és a leányaim így böjtölünk és ekképpen megyek be a királyhoz, noha törvény ellenére, ha elveszek, hát elveszek.

JÓB KÖZBENJÁRT BARÁTAIÉRT: Jób könyve 42/10: Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.

Imádkozzatok a város jólétéért, melyre fogságra küldtelek titeket, mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.

ÁBRAHÁM KÖZBENJÁRT NINIVÉÉRT: Egyezkedett, alkudozott Istennel. Isten szereti, ha meggyőzzük őt, szereti azokat az érveléseket, amikor az ő szavára alapozunk, az ő kinyilvánított igazságaira.

1.Móz. 18/16-33.

És monda az Úr: Eltitkoljam-e én Ábrahámtól, amit tenni akarok? Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz, és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak, és az ő házanépének  őutána, hogy megőrizzék az Úrnak útját, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott őfelőle.

Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala.

És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonosszal egybe?

Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak?

Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled ! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?  És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért...

Negyvenöt, negyven, harminc, húsz, tíz..és monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram, ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És ő monda: Nem vesztem el a tízért.

És elment az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését. Ábrahám pedig megtért az ő helyére.

MÓZES KÖZBENJÁRÁSA NÉPÉÉRT: 2.Móz. 32/30-33/23.

És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.

Megtért azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el, mert aranyból csinált magának isteneket. De most bocsásd meg bűnüket, ha pedig nem, törölj ki engem a könyvedből, melyet írtál. És monda az Úr Mózesnek: Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből. Most azért eredj, vezesd a népet, ahová mondottam néked, ímé, angyalom megy előtted, és az én látogatásom napján ezt az ő bűnüket is meglátogatom.

És lőn, mikor Mózes bement a sátorba, hogy felhő-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszélt Mózessel.

És látá az egész nép, hogy a felhőoszlop a sátornak ajtaján áll, és felkelt az egész nép, és kiki  meghajolék az ő sátorának ajtajában.

Az Úr pedig beszélt Mózessel színről színre, amint szokott ember szólni barátjával, és mikor Mózes a táborba visszatére, az ő szolgája az ifjú Józsué, Nunnak fia, nem távozék el a sátorból.

És azt monda Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nekem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem, kit küldesz velem, pedig azt mondtad nekem, név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt.

Most azért, ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nekem a te utadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.

És monda: Az én orcám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?

Monda néki Mózes: Ha a te orcád nem jár velünk, ne vigy ki minket innen.

Mert miről ismerhetjük meg, hogy én, és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely a földnek színén van. Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is, amit kívántál, mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged.

És monda Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.

És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét, És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek.

Orcámat azonban, mondá nem láthatod, mert nem láthat engem ember, élvén.

Ez az egész igerész egyszerűen frenetikus!

A hatalmas Isten kivételez! Nem láthatja őt ember élve, de mégis!

Mi módon érte el Mózes ezt a kiváltságot?

Az egész történet közbenjárással kezdődik. Mózes odaállt az Úr elé a résre, és könyörgött népéért. Még saját magát is feláldozta volna. Ez valóban prófétikus, Jézusra utaló!

Az a személyes kapcsolat, ami volt Mózes és az Úr között, lenyűgöző, magával ragadó!

Mózes ragaszkodott Isten jelenlétéhez, nem érte be angyalokkal.

Sztem sokan megállnának ezen a ponton, azért az se semmi, ha angyalokkal vagyunk körülvéve!

De az Istenhez, mint személyhez való ragaszkodás, lehengerlő, és követendő példa!

Figyeljük meg, hogyan érvel. Az Isten ismeretét szomjazza, neki feltétlen látnia kellett az Urat! A könyörületes szív Istent közeledésre vonja.

Aki közbenjár, egyre beljebb kell mennie, be a trónig, be az Isten jelenlétébe, be a hálószobába, minél beljebb, egyre tovább, ha kell erőszakosan.

A PRÓFÉTIKUS KÖZBENJÁRÓK ISMERIK ISTEN SZÍVÉT, TUDNAK RÁ HATNI, TERMÉSZETES SZÁMUKRA AZ ÚR JELENLÉTE, ÉS VONZZA ŐKET ISTEN DICSŐSÉGE.

Jézus Krisztus most is közbenjár értünk, tegyük mi is ugyanezt eggyé vállva vele!

Ha Istent szereted, szereted azokat, akiket ő szeret, és sírsz azokért, akikért ő sír, mert fáj az, amit ő érez benned.

AZOK A JÓ KÖZBENJÁRÓK, AKIK TELJESEN EGGYÉ VÁLLNAK ISTENNEL AZ Ő SZENTLELKÉNEK EREJÉVEL.

Nem a feleség, vagy a gyerek tud a legjobban érvelni? Kinek adnak meg mindent? Akinek jó a kapcsolata a párjával, vagy apjával.

Ismerjük meg Istent, az ő gondolkodását, hogy hatékonyak legyünk, hatásosan tudjunk érvelni.

A jó dicsőítésben megjelenik Isten dicsősége, s ez a jelenlét alkalmas idő a hatékony közbenjárásra.